2008. augusztus 10., vasárnap

Én és a kisöcsém, randalírozunk kettecskén


Hát igen. Engem is az a megtiszteltetés ért még két éves koromban, hogy született egy kistesóm. Mégpedig fiú! Habár ez nem mindig volt így. Emlékszem még, hogy anyáék mondogatták nekem, hogy a kiságyban majd Maja fog feküdni, és utána meg Márkó lett belőle. Lehet azt hittem elcserélték a kishugomat valami fütyis egyedre, mert mindig kérdezgettem anycim, hogy:

Anyucika ki ez?
Ő kicsi Márkó...

Szegény kicsi Maját meg ellopták az ufók mi? Hát engem akkor sem lehetett becsapni, folyamatosan kérdezgettem még azt nem mondták, hogy Marinéni Dabasról. Még akkor sem tudtam hol van az a Dabas, de a Mari néni első hallásra megmaradt, mert utána a kérdések átváltoztak.

Anyucika ki ez? Mari néni?

Kemény kisgyerek lehettem mi? Igen szerintem öröm a testvéremnek lenni, de mikor ez a 2 évvel és még 2 hónappal fiatalabb egyed itt ordítatja a zenét, és most 14 éves fejjel sem bírja megérteni, hogy 2 éven belül vagy halláskárosult esetleg teljesen süket lesz na azzal ki lehet akasztani. Ebből aztán szép kis veszekedések lesznek, amikből természetesen úgyis én jövök ki rosszul, mert hogy soha nem kérek. Hát minek kérni, ha nem is hall engem? Habár ez lehet kiskorában elkezdődött, mert még a telefont is nyomogatta, na meg még hogy a rásiót, és hát lehetséges már akkor halláskérusult lett a kis krapek.
Úgyhogy felőlem lehet kicsi Márkó, kicsi Maja vagy még Mari néni is, de kikérem magamnak, hogy Lola számokat hallgatok!!! Na az lehet, hogy régen igen de itt oldalt van egy zene lejátszó. Egy Lola szám sincsen rajta... szóval ennyi!

[Amiből megtudhatod, hogy a Lola nevű ember mért kapcsolódik ide kattints a: www.mate-marko.blogspot.com oldalra.]

Ez van?!

0 megjegyzés: