Nagyvárosiak a tanyán I. fejezet - A költözés előtt

Pár évvel ezelőtt szép reggelre ébredt a Stevens család, vagyis egy ideig azt hitték, hogy jóra. Minden úgy kezdődött, mint egy szokásos reggelen. A gyerekek név szerint Lisa és Roger éppen iskolába készültek, és már a tusolást, és az öltözködést le is tudták. De senki nem számított arra, ami ez után történt. A telefon csörgött, amit a konyhában Juliette, Mrs. Stevens vett fel.
Ekkor már a nagy kertes ház apraja és nagyja is a konyhában ült és éppen a reggelijét fogyasztotta. Roger tizenegy éves létére vegetáriánus, így mindig valami zöldséget, vagy gyümölcsöt szokott fogyasztani reggelire, vele ellentétben Lisa kissé dundibb lány és jelenleg a tizenharmadik életévében jár, ő éppen a szendvicsét fogyasztotta. Édesapjuk pedig csak egy kávét szokott meginni, majd siet is a munkahelyére. Számára a pontosság az első, és a családi szórakozásokra soha nincsen ideje, de vár még felesége leteszi a telefont, és csak utána kérdezi meg ki is volt az valójában.
- Egy ügyvéd, édesapám végrendeletértől szeretne beszélni velünk ma délután.-
Válaszolja az asszony kicsit lerökönyödött képet vágva. Édesapja másfél hónappal ezelőtt költözött át a túlvilágra, és a széféből még csak most került elő a végrendelete, amiről a család nem is tudott. Mindenki Julija fiatalon lett anya, jobban mondva 21 évesen szülte meg a lányát és utána két évvel és pontosan két hónappal megszületett fia is. Apja mindig büszke volt arra, hogy a lánya sikeres üzletasszony és a családot is jól összetartja. Legjobb barátoknak számítottak.
- Hát jó, akkor én mentem is, délután akkor el is megyünk hozzá, háromra itthon is leszek.-
Mondja gyorsan Georg a ház feje, és egyben a majdnem mindenkinek parancsolgató apa. Pár pillanat múlva már az ajtó is becsapódott mögötte, és pontosan egy perc múlva az autója motorja is beindult, és elindult dolgozni. A londoni Microsoft egyik ügyvezetője, és számára fontos, hogy a család mindig a technika közelében maradjon, számítógéppel, TV-vel és minden elektronikai ketyerével legyen ellátva a házuk.
A gyerekeknek idejük sem volt elköszönni édesapjuktól, és egy puszit, vagy egy ölelést adni neki. Mindig siet, rohan, és nem figyel oda a családjára. Fáj is ez a gyerekeknek, de semmit nem tudnak tenni ellene, habár jobb lenne ha édesapjuk legalább a létezésüket észrevenné.
- Gyerünk gyerekek, hozzátok a táskát, ma van az utolsó nap a suliban nem szabad elkésnetek.-
Szól a csemetéknek anyjuk, akik azonnal pattannak és mennek is a kocsiba a táskájukkal. Bejárónőt tartanak, aki minden nap kilenc órára jön a család házába, takarít, új ágyneműt húz, és minden dolgot ellát. Még szerencse, hogy nincsen kutyájuk se macskájuk. Ez részben azért is van, mert Georg szempontjaival ellenkezik. Lisa és Roger már évek óta könyörögnek kutyáért, de apjuk nem fogja beadni a derekát és ebbe egy idő után a legkövetelőzőbb gyerek is belenyugszik, és nem kér utána semmit.
El is indulnak végre, és az iskola előtt még marad idejük, egy kis beszélgetésre. Habár Lisa barátai már az iskola előtt sorakoznak, és ő az egyik legnépszerűbb lány az évfolyamán, de nem szállt el magától, és az a szende lány maradt, akinek nevelték. Roger nem sokat barátkozik és kissé különcnek is tarják, mert jelen pillanatban kosárlabda lázban ég. Van, aki csodagyereknek hívja, osztálytársai ellenben tudják, hogy vagy csal, vagy valami mást csinál, mert az hihetetlen, hogy minden meccsen ő a legjobb és mindegyik kosarát bedobja bármilyen magas is az ellenfél védőjátékosa. Évek múlva biztos egy óriási ember lesz belőle.
- Megvan az ebédetek?
- Meg.
- Telefonok?
- Itt vannak.
- Apátok szülinapi ajándékait megvettétek?
- Az ágyaink alatt vannak, soha nem jön be, nem fogja megtalálni.- Mondja gyorsan Lisa anyja szavába vágva. - Ajj anya, ott várnak a srácok hagy menjek már! –könyörög tovább, de tudja anyját nem érdeklik a barátai. A sok piercinges gyerek, akik nap, mint nap a kocsmákat támogatják egy kis pénzzel és részegre isszák maguk, meg akkor a discók. Nem akarja, hogy ilyen legyen a lánya, de nem tehet semmit. Önfejű, és ki kell engedje.
- Menj csak, az öcsédre is figyelj, ha még egyszer hozzá érnek azok a barmok beszélek az igazgatóval.
- Ajj mami, meg tudom védeni magam, kihívom őket egy kosár meccsre, és ennyi.- válaszolja gyorsan a kis srác és már mennek is az iskolába anyjuk pedig a munkahelyére. Egy divat újság tanácsadója, és minden nap kapja az e-maileket aggódó emberektől, akik a segítségét várják. Jött már hozzá olyan kérdés is, hogy felfog-e ébredni a kómából egy hölgy kedvese. Ilyenkor mit mondjon? Hát… arra, csak annyit tudott írni, hogyha, mindig a férje mellett van, fogja a kezét, beszél hozzá, és érezteti, hogy szereti minden megtörténhet. Később jött a válasz, és azt mondta, hogy sikerült felébresztenie a férjét egyik este, és köszöni a jó tanácsot. Attól a naptól kezdve lett Juliett az egyik legkeresettebb ember az újságnál, és már a napi keresete is majdnem a duplájára nőtt. Ő mégsem boldog itt. Farmon nőtt fel, és az állatok közelségét akarja nap, nap után érezni, nem ezt, hogy a szmogtól fulladoznak egész nap, és a légkondicionáló alatt kell egész nap ülnie. De mégis ezt kell csinálnia, és csinálja is még tudja.

Délután a gyerekek az iskolabusszal jöttek haza, és mind a ketten saját szobájukba zárkóztak. Természetesen nem a leckét csinálták, hanem a fiú gépezett, a lány pedig a telefonon beszélt egyik barátnőjével mégpedig arról, hogy milyen jó pasit látott a buszon. Hát a nők között csak erről tud folyni a beszélgetés. Anyjuk és apjuk már az ügyvédnél vannak és éppen a rájuk hagyott vagyonról beszélnek. Juliett édesanyja, és a testvére Joe is ott van. És végül belekezd az ügyvéd úr, az olvasásba.
- Kis családom! Mikor ezt olvassátok én már a paradicsomban süttetem magam Istennel az oldalamon, és végre találkozom a rég nem látott barátaimmal, ismerőseimmel, és a már elhunyt rokonokkal. Édesem, drága egyetlen Hannám. Köszönöm az együtt eltöltött időt. A remek és csodálatos napokat. A finom főztödet. Rád szeretném hagyni a gyűjteményeimet, a CD, a bakelit illetve az képregény gyűjteményeimet, és a munkámból összegyűlt 10.000.000 negyedét, na meg természetesen a londoni házunkat.
Joe fiam. Veled soha nem voltam kibékülve, de most mégis megajándékozlak egy kis pénzzel, és a további egy negyede a vagyonnak a fele.
Drága kicsi Juliett. Mindig szerettelek, és imádtalak. A legjobb barátom voltál és soha nem feledem el az együtt töltött perceket a tanyán. Ezért is hagytalak téged utoljára. Rád szeretném hagyni a vagyon további részét, a tanyát, a lovakat és a lovas klubomat. Megkérnélek, hogy költözzetek és azt a tohonya bandát végre megmozgasd egy kicsit. Ott dolgoznak még a régi embereim, lovas oktatóim, és a csapattagok. Mindannyian téged várnak, hogy végre megint minden a régi kerékvágás szerint mehessen.
Ennyi lett volna. Oda fentről figyellek titeket. Szerettelek titeket!-
Hát ennyi lett volna, Jul egyszerűen lerökönyödve néz maga elé, és örömteli könnycseppek hagyják el a szemét és kirohan a teremből. Egyenesen a kocsijukhoz megy, majd annak dőlve zokog. Férje is utána jött és nyugtatni próbálja.
- Kérlek nyugodj meg.- Súgja a fülébe, és egy csókot ad a felesége ajkára.
- Mégis mit fogunk csinálni a farmon, te soha nem akartál távol lenni a várostól, és most nem kérhetlek arra, hogy hagyjunk itt mindent és ott legyünk.- mondja sírós, kissé rekedtes hangon
- Ne butáskodj, én utánad még a Jupiterre is elmennék.
- Igen? Akkor otthon mért nem vagy soha? Most már 5.000.000-val jobban szeretsz?
- Ne butáskodj. Tudod, hogy szeretlek és mindig is szeretni foglak, még akkor is ha már nem leszek, de ma fel is mondtam a munkahelyemen. Át akartak helyezni New Yorkba, de a családom itt kellett volna hagynom így kiléptem. Elég volt ez a város, menjünk el innen. Ezt majd a gyerekekkel is megbeszélem.
- Ohh… köszönöm!- mondja az asszony, majd férje nyakéba ugrik és csókolózni kezdenek. Végre megint úgy csókolhatták meg egymást mint régen, mikor még a gimiben összeismerkedtek. Még visszamentek az ügyvédhez, ahol megkapták a kulcsokat, és a sok mindent, ami a farmhoz kellett. Majd hazamentek, és leültek a gyerekekkel szemtől szembe.

- Én sehova nem megyek!- Fakad ki Lisából, majd feláll és az asztalra csap mérgében.
- Lisa fejezd be!- Hordja le apja, akinek igaz ma van a szülinapja, de nem az ajándék miatt szereti ünnepelni, hanem azért, mert ilyenkor családja kicsit többet van együtt.
- Nem akarom itt hagyni a sulit. A barátokat, és apa most megyek gimibe! Normális vagy?
- Igen az vagyok és most azonnal ülj le, mert különben nem tudom mit teszek.- fenyegeti meg hirtelen a lányt, aki azonnal visszaül és csendben hallgat tovább.
- Lesznek kis bocik, lovak és még egy saját kutyám is lehet?- Kérdi hirtelen Roger. Vele könnyebb szót érteni, még egy kisfiú és nem hiszi olyan nagynak magát, mint Lisa.
- Igen kicsim.- Feleli anyja
- Okés, akkor megyek csomagolni.- Majd felszalad a lépcsőn és pillanatokon belül egy hatalmas bőröndöt húz maga után és becsapja maga mögött az ajtót szobájában, és neki leselkedik a nagy szekrényének.
- Nekem pedig vesztek egy lovat, amit én ülhetek meg, és taníthatok?- kérdi a lány, és igaz egy ló elég drága, Lisa már több éve lovagol és tudja mit kell csinálnia egy még nem betört lóval. Sok, és nagy feladat ez neki, de mégis bele kell menni, különben nem hagyja itt a várost és inkább leugrik a tetőről, de akkor sem megy.
- Ezt még talán bírja a pénztárcánk szóval meglesz.- Mondja apja, de előbb feleségével néz össze, aki csak a szemével árulja el, hogy rendben legyen.
- Akkor megyek, én is pakolok és elköszönök a csajoktól.
- Rendben, akkor holnap utazunk, és majd a cuccok jönnek utánunk.- Mr. Stevens csak a saját ágyában képes rendesen aludni ezért ragaszkodik a saját bútoraihoz, de örül neki, hogy végre elmennek ebből a városból egy farmra, ahol csak a friss levegő létezik, és a gyönyörű tájak. Lovagolni ő is tud, és egy kis falusi életet is tapasztalt szóval lehetséges, hogy megint hozzá fog tudni szokni a tanyasi élethez.
- Én pedig felhívom a költöztetőket, és már mehetünk is! Juhuuu...- kurjant fel Juliett, majd Lisa megcsóválja a fejét és végül felmegy csomagolni, vagyis inkább mobilozni. Apja is csomagolni megy, anyja pedig a költöztetőket hívja, akik akár holnap is tudnak szólni az embereiknek, de az túl korai lenne, még a tányérokat, be kell dobozolni s a többi úgyhogy 3 nap múlvára hívja csak őket. És végül ő is csomagolni megy.