Nagyvárosiak a tanyán II. fejezet - A költözés

Három nap múltán a család még nem utazott el. Próbálják itt hagyni a várost, és maguk mögött hagyni a múltat, és csak a jövőre koncentrálni. Nehéz egy menet. Próbálják a házat is eladni, amire már hála istennek találtak vevőt, és az anyagiakat is tisztázták azzal a bizonyos személlyel. Nem sokat fog változni a ház, sőt a benne élők sem fognak nagyobb átalakuláson átesni. Ugyan ilyen korú gyerekek és szülők fognak itt lakni holnaptól, és a bejárónőhöz is ragaszkodtak, így ő neki sem kell elmennie új munkahelyet keresni. De olyan nehéz az elválás. A kedves szomszédok, és a sok barát a környéken. A nyári biciklizések a közeli kis tónál, vagy a nagy séták a parkban. Mindhez annyira kötődnek, minden annyira fog hiányozni, de valaki másként gondolkodik. Juliett ott nőtt fel. Tudja milyen kedvesek arra az emberek. Nem ilyenek, mint errefelé. Ha segítséget kérsz, ahogy tudnak egyből segítséget nyújtanak, és ha valami hiányzik a háztatásban, legyen az egy kis vaj, sütőpor vagy akármi kölcsön adják, és még azt is az orrodra kötik, hogy ne add vissza, csak akkor majd ha őket is ki kell segíteni ugyan ezzel az alapanyaggal. A friss levegő, a szép fák, a csodaszépen zöldellő fű. Minden más, mint ebben a betondzsungelben. Jobb lesz ott felnőniük a gyerekeknek, és megtanulhatják végre, hogy dolgozniuk is kell a siker érdekében, és segíteni, mert a tanyán minden pillanatban akad tennivaló bőven. Hol a kertet kell kapálni, ásózni, vagy a lovakat, teheneket, bárányokat és a szárnyasokat megetetni, esetleg a kutyákkal játszani, és okítani őket a terelésre, hogy hasznuk is vegyék ne mindig csak az elásott dolgokat találják meg a veteményesben esetleg a virágágyásban.
A házban már semmi nincsen. Minden dobozokban van a földszinten, esetleg már az egyik teherautóban. A ruhákkal teli csomagok is a kocsikban vannak. Az úti terv is megvan, hiszen egy nagy szállító teherautóval nem mehetnek sima földúton, mert elakadnának, és annak nem lenne jó vége. Minden lépes, hang és még a bogarak zümmögése is visszhangzik odabenn. Csak a bútorok várnak arra, hogy megjöjjön értük egy másik teherautó, mert egy nem bizonyult elégnek és egy újabb darabra van szükség, ahhoz hogy semmi ne törjön össze, és épségben megérkezzen a több, mint 500 kilométeres út végén az új otthonba.
Az utóbbi napok az emlékek felidézésére volt jó. A régi gyerekkori képek átnézésére, és a szép esküvői képek, amiken Juli egyszerűen sugárzik a boldogságtól és Georg délceg mosolya mindent elárult. Szerette, és még a mai napig őrülten szerelmes feleségébe. És az a hosszú habos ruha, a hosszú fátyollal, és a kis rózsaszín és tört-fehér ruhákba bújtatott koszorúslányok. Életük legszebb napja lehetett s ezt már csak a gyermekeik születése überelhette. Nem nehéz elhinni, hogy néha összenevettek, és kicsit sírtak is.
- Anya végre itt vannak!- Kiált fel gyorsan Roger, aki a már függönyt nem viselő ablak előtt állt és várta mikor hagyhatja itt végre az iskolát és a szemtelen osztályát, akik folyton piszkálták tehetsége miatt.
- Rendben, akkor mindenki be a kocsikba nemsokára indulunk. Lisa te apáddal mész, Roger pedig velem.- Adja ki az utasításokat Jul és Lisa, még csak most jön le az emeletről kissé kisírt szemekkel egy képet szorongatva, amin ő és legjobb barátnője Lucy szerepel.
- Kincsem mi a baj?
- Annyira fog hiányozni, és még a ház is. Szeretek itt lakni anya, nem tudom mért kell elmennünk innen! Az osztálytársaim szemében te egy sztár voltál, most pedig minden hirtelen elromlik.
- Értsd meg, hogy ez miattatok van, de majd minden nap felhívhatod, levelezhettek, és még el is hívhatod hozzánk ezt megígérem neked kicsim.- Fejezi be anyja a mondatát, és kedvesen átöleli a gyereket, s a feje búbjára ad egy puszit is.
- Megígéred?
- Meg.
- Becsszó?
- Igen, becsszó.
- Szeretlek anya!- S azzal kis mosollyal az arcán ugrál ki az üres házból és pattan be édesapja autójába. Természetesen egyből bekapcsolja a CD-s magnót, amiben jelenlegi kedvenc fiúcsapata zenéje hangzik fel, és a kislány azonnal énekelni is kezdi a szerelmes számokat.
A munkások mindent úgy kapnak fel, mintha csak egy kis pihe lenne s 20 perc után a ház teljesen üres. Jul a nappali közepén áll, és csak nézi a ház belsejét. Nászajándékba kapták szüleitől ezt a helyet, és ide hozhatta haza kislányát és kisfiát is a kórházból. Sok mindent itt élt át, és itt érzi igazán otthon magát, de ez is csak megváltozik majd.
- Asszonyom. Mehetünk. Mindennel készen vagyunk, minden odabenn van.- Zavarja meg egy munkás úr hangja.
- Rendben, csak egy pillanat.- A munka erő bólint, majd távozik és a csapatot vezényli, hogy ki hova menjen, hogy majd a következő helyszínen is minden ilyen probléma mentesen és gyorsan történjen. Ekkor lép be a házba a férj, és öleli át kedvesét.
- Ott is jó helyünk lesz. Ne idegeskedj.
- De annyira nehéz itt hagyni a sok emléket és a szép perceket.
- Hidd el nekem is, de ott jobb lesz. Már fel is vettem a kapcsolatot az ottani szervekkel, és a klub sok bevételt termel és a kis falut is támogatja. Jó lesz higgy nekem.- Mondja, majd kézen fogva sétálnak ki a házból, és még kintről egy pillantást vetnek mind a ketten a házra, majd Roger szalad oda és öleli meg a derekuk, s később Lisa is csatlakozik a családi pillanathoz.
- Szia ház!- Köszön el tőle a kis kópé.
- Köszönjük a szép perceket. Hiányozni fogsz.- Teszi hozzá Lisa, és megfogva öccse kezét és visszasétálnak a kocsikhoz, s beletörődve kiabálnak vissza szüleiknek.
- Ne álljatok ott menjünk már!
- Oké, akkor indulás a farmra.- mondja ki a végszót az édesapa, majd mindannyian bepattannak a kocsikba s a motorok felbőgésével útját veszi a több, mint négy és fél órás utazás. Út közben egyszer megállnak pihenni és könnyíteni magukon, ahol persze a helyiek megbámulják őket, hogy ekkora kamionnak tűnő dolgokkal mászkálnak erre, hol a madár se jár. Majd újra útját veszi az út. Délre meg is érkeznek a helyre, s a távolban egy hegy aljában látják meg jövőbeli otthonuk és kikövezett szép utat, ami oda vezet.
~Ez gyönyörű.~
Fogalmazódik meg egyszerre mind a négyük fejében a gondolat, s le sem tudják venni a szemük a házról, a legelésző állatokról és a nagy üdvözlőtábláról a kapu felett. Itt aztán várták őket, és nem is akármennyien. Mikor megállnak a parkolóban és kiszállnak a kocsikból, nagy üdvrivalgás veszi kezdetét. Valaki kis sípokat fúj, egy másik ember konfettit szór a levegőbe, és van, aki csak mosolyog és tapsol. A gyerekek csak nevetnek a dolgon, de hamar egy-két segítő oda megy értük és körbevezetik őket a farmon, az állatok körül illetve a házban is. Nem kellenek ők oda. Csak láb alatt lennének. A többiek pedig a csomagokhoz mennek segíteni, és a felnőtteket is kedvesen köszöntik. De hogy is néz ki valójában a hely, és mi történt velük az út során?
Ahogy kiértek a városból, csak az autópályán haladtak, és sehol nem zöldellt a táj. Az út felénél egy hatalmas táblát vettek észre a pálya szélén.
Zöld színére szép fehér betűkkel van ráírva, hogy Lovas klub, és a tetején egy ágaskodó ló díszeleg. Majd a név alatt kicsit kisebb betűkkel egy 200 kilométeres felirat, és egy jobbra kanyarodást mutató nyíl. Csupán 150 kilométert kellett megtenniük előre, amikor egy újabb táblát pillantottak meg kíváncsi szempárjaik. Hatalmas piros háttérrel, fehér betűkkel írva az áll rajta: Red and White lipicai versenyistálló. Majd alatta folytatódik: 3km és egy balra kanyarodó nyíl. Hiába vonzotta annyira őket a versenyistálló fogalma az egy magánhely. Csupán látogatóba, nézelődőként szédeleghet át oda az ember, vagy ha pároztatni szeretnének egy lipicait valamilyen más származású lóval.
A tábla utasításait követve tovább gurultak a kocsik és az őket követő költöztető brigád. Gyönyörű tájakon haladtak át.
Végül elérkezel egy újabb tábláig, ami már egy földút mellett áll. Szintén a farmot jelzi. Itt kell balra fordulni. Először zordnak tűnik az út és egy párszor át kell gondolniuk, hogy mégis bírni fogják-e a teherautók, de ahogy hosszasan átvizsgálják, minden ember rájöhet, hogy nagyon szépen meg van csinálva. A talaj tökéletesen el van egyengetve, hogy bárki simán átjusson rajta.
Akármilyen bajuk, és feltételeik voltak most már mindegyik elillant. Ilyen gyönyörű táj mellett nem is csoda.
Talán pár perc kellett ahhoz, hogy egy kis hídhoz érjenek. Ahogy átértek a hídon egy kisebb lejtőn kellett fölmenniük, de annak a tetején már meg is pillantották a hatalmas lovardát. Egy hosszú, végre kikövezett út végén.
Már ilyen messziről is nagynak tűnt, és minél közelebb értek annál hatalmasabb és hatalmasabb lett.
A bejáratnál egy kapu áll, amin üdvözlés függ jelen pillanatban. Fából készült és a lovarda neve bele van vésve, úgy, hogy a fa teljesen át van vágva. Ha felmásznának, átnézhetnének a nagy betűkön és a lovakat, esetleg más állatokat is megláthatnának, észrevehetnének rajta.
Lassan behajtottak, a lovas klub udvarára, ahol egy kisebb parkoló övezet van kiépítve. Az udvar központja egy kisebb kastélyszerű épület, amit félkör alakú, vagy, inkább patkó alakú istálló vesz körül. Itt fognak lakni mától kezdve, és a saját lovaik vannak az istállóban, amire azért kis tanítványok is felülhetnek egy párszor.
Az épület nagy és régi, de gyönyörűen fel van újítva. Azok, akik még nem jártak itt tátott szájal, nézik. Akik már igen büszkén tekintenek fel rá.
Belülről sem okozhat csalódást az istálló. Minden boksz oldalán egy kis tábla díszeleg, a lovak neve pedig bele van gravírozva. Körülbelül az istálló felén az egyik oldalon egy kisebb iroda van kiépítve mellette pedig egy kis szerszámos, ahol a nyergeket, a kantárokat, a patakaparókat, a csutakoló eszközöket, pokrócokat és természetesen a friss vizet, szénát illetve zabot tárolják.
A ház mögött egy hatalmas tó tárul a kíváncsi szemek elé, egy épülettel. Valószínűleg az itt dolgozók lakhelye lehet, de erre még Jul sem emlékszik mire is szolgált akkor mikor még minden reggel itt ébredt fel. A tóban halak úszkálnak, s régen itt a fülledt nyári napokon nagyon jókat lehetett fürdeni annak idején.
A parkoló jobb oldala mellett csak zöldellő fű van. Jó pár évvel ezelőtt Jul édesapja bekerítette az egészet, s oda szokták kiengedni a lovakat, ha csak tehetik. Ott vígan ugrádozhatnak, vágtázhatnak, legelhetnek és játszhatnak, csak úgy, mint vad társaik. A másik oldalon egy fedett pálya helyezkedik el, ahova akkor mennek be a lovasok, ha esik az eső, esetleg még csak most kezdték lovas pályafutásukat. E mellett van még egy nagyobb karám, aminek talaja sima föld. Idebenn több akadály is fel van állítva. Bizonyára itt már a profik lovagolnak. Na meg természetesen egy díjlovagló négyszög is van az akadályos pálya mellett. A fedett lovardában és a díjlovagló négyszögben puha homokos talaj áll a lovasok rendelkezésére. Ott is vannak természetesen akadályok, de mind a pálya végében van összetolva, de fel lehet függeszteni őket egy kisebb kampó segítségével, ami a falba van fúrva.
A fedett pályához egy épület kapcsolódik. Ez egy kávézó. Ide a kislovasok szülei ülhetnek be, miközben egy üvegfalon keresztül, enyhén felülről nézhetik csemetéjüket. A leigazolt versenyzőknek ingyen ital és havonta egy ebéd jár. Itt van a klubhelyiség is, elválasztva ugyan a kávézótól egy félkör alakú bejárattal. Azon nincs ajtó csak egy függöny és egy tábla. „Csak klubtagoknak!” Odabenn hosszú asztalok, majd a termecske végében egy kisebb színpad áll, egy mikrofon állvánnyal és egy kisebb pódiummal. Havonta szoktak itt értekezni a versenyzők, az itt dolgozók, és természetesen a híres lovasok, akik erről a kis helyről jutottak el a hírnévig. Általában ők osztják ki évente a díjakat is, és az ösztöndíjakat valamilyen lovas iskolába. Általában amerikai iskolák ezek, de van itt nem messze Angliában is egy hely.
Ugye milyen szép látványt nyújthat mindez? Idő közben sok minden történt itt. A házban már sok minden el van rendezve. Majdnem minden bútor is elrendezésre került, s lassan sötétedni kezd így már csak egy aláírás marad hátra, amit a költöztetőknél kell aláírni, és amiben az olvasható, hogy minden itt van, és épségben. Őket ki is kell fizetni, de erre már senkinek nincsen ereje. Alig élnek, de mégis meg kell tenniük.
- Mennyi lesz?- kérdi Georg egy nagy sóhajjal.
- Önöknek csak 2000 font. Általában ennek a duplája ilyen hosszú utak esetén, de ez gyönyörű volt így Önöktől csak ennyit kérek.- Mondja egy kedves úri ember, aki a munkások főnöke természetesen.
- Nagyon szépen köszönjük, és jó utat visszafelé.- Mondja Jul és már megy is vissza a kényelmes kanapéba. Végre pihenhet egy kicsit. Ez a nap maga volt a pokol. Fáradt. Nagyon fáradt. Ellenben a gyerekek csak úgy rohannak le a lépcsőn.
- Anya-anya!- Kiáltozza Roger, mosolyogva.
- Mondjad fiam. Jajj!- Kiált fel mert a kis srác csak úgy beleugrik az ölébe.
- Akkor mikor megyünk ki arra a vásárra? Tudod, a ló és a kutyusom.
- Hát most a ház az első, már csak az edények kirakása van hátra, de már nincsen energiám.
- Akkor majd mi megcsináljuk!- Kiált fel Lisa.
- Igen szerelmem. Te menny és aludj egyet, hosszú napod volt ma is és az utóbbi időben alig aludtál. Ennyit te is érdemelsz.- Mondja Mr. Stevens, és felsegíti kedvesét, és elkíséri a lépcsőig is a fáradt asszonyt.
- Megtennétek ezt értem? Ohh… annyira szeretlek titeket!- Mondja, majd felmegy és úgy ahogy van ruhástól dűl az ágyára, és hamar álomra is hajtja fárad fejét.
- Na akkor Lisa tied a nappali, a vázák és a virágok. Roger tied a cipők kirakása a cipős szekrényre az előszobában. Tudod mindenkinek külön poca van. Na ügyesen. Spuri!- Adja ki az utasításokat Georg, és neki marad a legnehezebb falat a konyha. A telefon felszerelése a falra és a sok törékeny dolog kipakolása. A tányérok, az evőeszközök és mi egyéb tárgy. Hosszú menet lesz, de megéri.
Három óra múlva már kész is vannak, és egymás tenyerébe csapva gratulálnak egymásnak a szép munkáért, majd ők is mennek és egy kis zuhany, és a pizsama felvétele után már húzzák is a lóbőrt.