Jó volt, hogy tegnap Jul végre ki tudta pihenni magát. Hamar kelt, vagyis úgy gondolta, hogy hamar. Mikor köntösében és papucsában szépen lassan lesétált az emeletről kis családja már várta, jobban mondva már az asztalnál ülve beszélgetett. Mosolyogva lépett oda hozzájuk, majd elámult, hogy a lakás mekkora átalakuláson ment végbe. Mintha régi otthonukban lenne. A konyha pulton, már várja a meleg, jobban mondva már langyos kávéja, az étkezőben pedig már a felöltözött, megmosakodott családja. Érdekesnek tartja, hogy már ilyen hamar itt vannak napra készen, de csak odasétál és leül a négy személyes asztalhoz.
- Jó reggelt! Min mosolyogtok?- Kérdi, majd a kisfia figyelmezteti ígéretére.
- Ha nem emlékeznél ma vasárnap van, és a vásár ma van. Megyünk lovat és kutyát venni.- Mondja a kisfiú egy délceg kis mosoly kíséretében.
- Valóban? Valahogy mindez kiment a fejemből…
- Nem baj drágám, már dél van, és hát már azt az esélyt latolgattuk, hogy elmegyünk így hármasban, és így vásárolunk.- Mondja a mellette ülő férje, aki még egy kis csókot is nyom ajkaira reggeli ajándék képen.
- Uram isten! Már dél van? Mért nem keltettetek fel?
- Olyan aranyosan aludtál anya, nem akartunk felkelteni, és a pihenés igenis kijárt neked.- Teszi hozzá Lisa, majd mosolyogva megérinti anyja kezét, és helyeslően bólogató apjára is mosolyog.
- Na, akkor gyorsan elkészülök és mát mehetünk is.- Mondja Jul miközben feláll és a mosogatóba teszi a kis kávés csészét.
- Irány a vásár! Juhúú…-kiált fel Roger, aki élete legszebb napjának titulálta a mai napot.
20 perc sem tellett bele, Juliett sugárzóan tét vissza. Farmert viselt, és egy kis fehér inget, na meg az elmaradhatatlan napszemüveget, és cowboy csizmát. Gyerekei mosolyogtak édesanyjuk, új, fura és egyenlőre idevalósi felszerelésén. Ők csak egy szimpla ujjatlant, Lisa szoknyát, Roger pedig halászgatyát viselt. Georg, majdnem ugyan azt öltötte magára mint neje, de lehet Jul éppen ezért választotta a szerelést, hogy kicsit hasonlítsanak egymásra.
- Na akkor menjünk, mert még egy lovas szállítót, kötőféket, és egy kisebb futószárat is magunkkal kell vinnünk. Meg egy póráz és nyakörv sem ártana.- Mondja Jul, és már sietne ki a házból mindezt elintézni, mikor valaki megfogja a kezét és visszahúzza.
- Anya, ez már mind megvan, csak végre induljunk el. Még tegnap este megcsináltuk ezt apával, és a kedves ősz embertől kaptunk egy-két lovas szert is. Úgyhogy neked már csak vezetned kell.- Mondja Lisa, majd felteszi a napszemüvegét, kisétál a lakásból, és beül az anyósülés mögött lévő helyére. Utána szalad Roger, és beül mellé, mind a ketten mosolyognak, és az új állatokról kezdenek beszélgetni, hogy milyen jó is lesz végre, hogy megkaphatják álmaik állatait. Jul is lassan kisétál, férje oldalán, aki még távozásuk előtt gyorsan bezárta a ház ajtaját, hogy senki ne juthasson be. Ma Jul vezet, és nem is olyan sokat kell menniük. A kis falu végén van a vásár így hamar pontosabban 15 perc alatt ott is voltak.
A vásár helye igényesen ki volt alakítva. Parkoló is volt, ahol a sok ember leparkolhatott, és még így is nagyon nehéz volt megtalálni azt a parkoló helyet, ahol a trélerrel elférhettek, és majd a lovat is be tudják tuszakolni, ha meglesz végre a csodaszép állat. A ló vásár, majd a kisebb stadionná kialakított épületben lesz másfél óra múlva, így van idejük bőven, habár a legjobb helyért hamar oda kell érniük. A kutyás részen rengeteg fajta állat csaholó hangjára lehettek figyelmesek az idelátogatók. Egy nagy sátor alatt voltak az állatok elhelyezve. Ilyen melegben így is kell, hiszen hőgutát is kaphatnak a kutyák. Roger egy pulit szeretne, vagy egy border colliet vagy egy berni pásztort. Mind a terelésre tökéletes, és most a család igényeit is előtérbe helyezte. Persze, még a kis tálka illetve a kutyaeledel is kell, hiszen azt még nem vették meg. Mire ugyan is mindennel készen lettek, csak egy pórázt találtak, egy kisebb nyakörvvel, az irodában, ami tökéletes lesz ma, de a boltok olyan késő éjszaka már zárva voltak.
- Jul, mi elmegyünk Rogerrel megvenni a kiskutyát, ti addig a kutya eledelt keressétek meg és vegyetek egy kisebb zsákkal. A tálkákat se felejtsétek el!- Kiált a lányok után Georg, de lehet meg sem hallották. Tudták ők mi a dolguk, és már mentek is felkutatni a sok dolog közül a nekik kellőt.
- Gyere fiam, vegyünk meg a kutyusod. Oda nézz! Ott vannak a pásztorkutyák. Ott megtalálod a neked kellő kis kutyust.
- Rendben apa menjünk, de áú! Lökdösnek az emberek. Nagyon sokan vannak.- Kellemetlenkedik a kis gyerek, de örül, és csak úgy szorítja a pórázt és a nyakörvet, semmi pénzért nem engedné el, és veszítené el.
Idő közben édesanyja, és nővére megtalálták a tálakat, és két mély tányért, a vizeset, és az etetőt be is szerezték. Viszont a kaják közül nem tudnak választani. Minden féle képen száraz eledelt szerettek volna, de nem találnak kalciumos illetve vitaminokkal teli kaját, amire a kis jövevénynek szüksége lesz.
- Anya! Megvan! Nézd csak!- kiabál édesanyjának Lisa, aki azonnal oda siet a két tállal a kezében, majd elolvassa az oldalára írt szöveget lányának.
- Kiválóan alkalmas kiskutyák, illetve terelő pásztorkutyáknak, akik minden nap fel és le szaladgálnak a ház körül. Ez az Lisa… tökéletes. Egy 5 kilósat kérnék ebből, és még azt a nyakörvet és pórázt, amit a hölgy kezébe adtam az imént.- Mondja az eladónak, aki azonnal egy szatyorba teszi a sétáltatáshoz való dolgokat, és még belecsúsztat a zacskóba egy kis bilétát is. Tudja ki ez a nő, és kedveskedni akar neki valamivel. Így legalább bele gravíroztathatják a kiskutya nevét, és a címüket, hogy el ne vesszen. Majd átemeli a standon a nagy zacskót.
- 4500 lesz kedveském. Csak nem egy új jövevény a farmra?
- De. A fiam kap ma egy kisebb, a lányom pedig egy nagy kedvencet. Parancsoljon!
- Köszönöm szépen! További szép napot!- Mondja a kis öreg, majd siet is tovább a többi vendégéhez. Ezt gyorsan letudták. Lisa elveszi onnan még a kisebb szatyrot is, majd anyja is az ölébe kapja a zsákot, és visszasétálnak a kocsiba, ahol a hátsó ülésekről pakolnak be mindent a csomagtartóba, a kalaptartó kiszedésével, majd egy kisebb dobozt hajtanak össze hátul, amibe majd a kiskutyát fogják tenni, hogy nehogy valami baleset történjen még hazaérnek, az autó belső terében. Georg szívinfarktust is kapna. A kocsiból nézik a tömeget, ami közben szendvicset majszolnak ugyanis ez az ebéd számukra a mai napon. Pár pillanat múlva Lisa felkiált, és nagy integetésbe kezd.
- Ott vannak! Huhhúúú erre gyertek!- kiabálja, majd Roger szalad oda hozzájuk nyomában édesapjával.
- Ő itt az én kiskutyám Maya. Csak kislányok voltak, de ő volt mindegyik közül a legszebb, és egyből odajött, hogy megsimogathassam.- Meséli a kisfiú ölében a kiskutyával.
- A csomagtartóban van neki egy kis meglepetés is, majd nézd meg.- Mondja Lisa, és a kiskutya megsimogatását nem hagyhatja ki.
- Az úr is kedves volt. Ár alatt adta el nekünk a kutyát és adott egy-két jó tanácsot is, hogyan is neveljük terelésre a picúrt, de nektek már nem a stadionba kellene lennetek?
- De igen, a kocsi kulcsot ellenben elfelejtettem oda adni neked.- Mondja Juli, majd megsimogatva a kiskutyát át nyújtja férjének a kulcsokat, majd lánya kezét megfogva szépen lassan elkezdenek besétálni a stadionba. Elég nagy hely ez, és inkább hasonlít egy nagy cirkuszhoz az egész, de jó lesz ez. A stadionka mögött látnak sok kisebb istállófélét, ahol biztosan a bemutató után lehet majd megvásárolni a lovakat, és alkudozni árukról. Nincsenek benn sokan csak a lovas klubok, és a környékbeli tanya tulajdonosok, akik közül jó páran ismerik Mrs. Stevenst, a kis Julit, aki itt nőtt fel és itt játszott az állatokkal kislány korában. Sokan köszönnek és intenek neki, egy páran meg is kérdik, hogy mit keres errefelé. Ilyenkor el kell mesélni, hogy visszaköltözött és a lányának vesznek ma egy lovat. Mindenki megnézi magának a dundi lánykát, és elmosolyodnak rajt, hogy lehet a jövő lovas tehetségét láthatják itt, maguk előtt. Nem marad több idő a beszélgetésre, a hangosbemondóban, már mondják is a lovak nevét, és hogy hányas boxban lehet majd megtekinteni őket a bemutató után. Már több mind 20 ló elment, Lisa még mindig nem találta meg a számára alkalmas lovat, de a következőnek a neve is szépen cseng.
-Boleró, egy három éves kanca. Világosbarna, orrán egy kisebb folt húzódik a 21-es boxban találhatják ma.- szól a hangosbemondóból, és e ló láttán Lisa odasúgja anjnak.
- Őt akarom!
-Rendben. Akkor mehetünk is, mivel ő az utolsó, hamar oda kell érnünk.- Azzal felállnak, és a nagy tömegből próbálnak kijutni egyenesen a karámocskák felé. Bolerónál senki nem áll, lehet azért mert még fiatal, és nem idomított. Itt azok a lovak kelnek el nagyon hamar, akiket már meg lehet ülni, de a családnak éppen erre a kancára van szüksége. Lisa egyszerűen oda megy a karámhoz, és a kilógó ló fejét kezdi simogatni.
- Úristen, de gyönyörű vagy. Ma hazajössz velem, rendben?
- Héjj te gyerek…- förmed rá az eladó, majd Jul-t meglátva abba is hagyja- szent egek! Csak nem a kis Juliett? Csak nem lovat vesztek?
- Szia Tom! Igen, a lányom részére lesz. Egyből beleszeretett a lóba, de mesélj kicsit róla.
- Kitűnő vérvonalból való a kanca, már meg lehet ülni is, habár belovagolva még nincsen, ellenben már futószáraztam. Ügetni, vágtázni tud, lovassal a hátán ellenben még ezt nem próbáltam. De milyen nagy lettél! Ha akartok be is mehettek hozzá.- mondja a fiatal ember, aki még Jul osztálytársa volt általánosban a közeli kisvárosban. Mennyit változott azóta. Választ nem várva nyitja ki a kis box ajtaját, és beengedi a kislányt, aki azonnal barátságot köt a lóval, hiszen az állat érzi, hogy ez a kislány lesz a gazdája és minden nap szeretni fogja. Tőle kap majd ételt, és ő fogja először megülni.
- Mennyi lesz?
- Neked 750.000. Fiatal, és még az alapokkal se nagyon rendelkezik, így olyan állatot faragsz belőle, amilyet akarsz. Kötőfék?
- Itt van, de én akarom ráadni!- mondja Lisa, majd egyet bólint az eladó, és a kislány egy ügyes mozdulattal a lóra is adja a kötőféket, amibe beleakasztja a futószárat és kivezeti a boxból a pacit.
- Kössz Tom! További szép napot és itt a pénzed. Szia!
Köszön el tőle Jul, majd lányával és lovukkal kiegészülve sétálnak vissza a trélerig, amibe már friss víz, és egy kis széna várja az állatot.
- Huh, de gyönyörű!- szólal meg Roger, és Georg, amint meglátják a lovat.
- Ne csodálkozz, a mi lányunké, de akkor irány haza, mert még ma nekik is helyet kell keresni.- adja ki a parancsot Jul, és miután Bolerót is biztonságosan elhelyezték, elindulnak és fél órán belül haza is értek. Hosszabb volt az út haza, hiszen figyelni kellett az állatokra is, akikkel hála istennek minden rendben volt.
- Én megyek papírmunkát intézni.- jelenti ki Georg, majd a lovarda irodájába megy, és átnézi a jelentkezéseket, no meg az eddigi számlákat intézi. Felesége neki adta ezt, hiszen a papírokhoz mindig is jobban értett.
- Mi meg vigyük be a kutyust és a szobádba csináljuk meg a fekhelyét, amit egy dolgozóval vetettem meg.- Mondja Jul és a kisfiú szeme erre nagyot csillan, és anyjával, és a szatyrokkal a kezében, és maga mögött vezetve a kis kutyust sétálnak be a kastélyba. Lisa a lovával foglalkozik, és kissé nyugtatnia kell, hogy tolasson ki a szállítóból.
- Nyugodj meg szerelmem. Semmi baj nem lesz. Hidd el nekem miden tökéletes lesz itt számodra.- A lónak ennyi elég is volt, engedelmeskedik a lánynak, majd, amint kiért beleszippantva a friss levegőbe nyerít egy hatalmasat, amire a közelben lévő kis itatóból felröppennek a madarak. Lisa erre csak mosolyog, majd a közeli karámba viszi a lovat, ahol elengedi, hagy legelésszen, és szaladgáljon egy kicsit. Neki is hosszú napja volt, és még zabot is az állat helyére kell vinni, és szalmával behinteni a padlót. Ezt neki kell intézni, mivel megígérte, hogy ő fog gondoskodni az állatról. A kislány a futószárat a karám fájához köti, jobban mondva az ajtóra, amin el is húzza a kis pöcköt, hogy ki ne nyíljon, vagy a szél ki ne fújja. S szalad is az istállóba. Az irodával szembeni istállóban lesz Bole, mivel itt mindenki láthatja, ha még az iroda üvegén át is, de szemmel követhetik, hogy jól van-e az állat. Ahogy a szalmát viszi oda a nagy vasvillán hallja, ahogyan apja egy barna nyerget, és kantárt rendel valakitől Boleró számára. Ezen elmosolyodik, de még mindig nagy léptekben halad, és pakolássza a szalmát a földre, amit szépen el is egyenget. Ez után következik a friss langyos víz, és a kis abrak, vagyis a zab. A mai nap után ezt megérdemli a szépség.
Ez után siető léptekkel szalad vissza a lovához, s viszi be az istállóba. Egy patkolókovácsot is hívniuk kell majd, hiszen patkó nélkül az állat lábának egészsége forog kockán, de egyszer majdcsak ez is meglesz.
- Na itt vagyunk. Ez lesz mától a te helyed. A legtágasabb box ez itt nálunk, szóval a legszebb lónak mindenből tökéletes jár. Pihenj, holnaptól tanítalak.- Mondja az állatnak, majd megpaskolja a nyakát s egy kis puszit is ad az állat orrára, aki ezek után már csak úgy issza a vizet, és eszi a sok finomságot maga körül.
Így kell egy szép napnak végződnie.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése