Évek múlásával, lassan mindenki megtanulta kezelni azt a helyzetet, amibe csöppentek. Jul nap, mint nap fiatal lovas tehetségeket oktat. Georg ide-oda rohangál és intézi a lovarda dolgait. Lisa 16 esztendős lett, s megtanult itt élni, s lovával is remekül kijönnek. Az iskolában kitűnő tanuló. Roger kutyaidomár lett, tizennégy évesen pedig életében először húst evett, és az nem végezte a WC-ben, hanem a srác gyomrában maradt. A helyi iskola kosárcsapatának irányító játékosa.
Sajnos viszont nem volt minidig ilyen jó dolguk. Volt mikor azt hitték, hogy soha többé nem ülnek lóhátra, és inkább hagyják elpusztulni az állatokat, mert elég volt ebből az életből. Akkor mindig másokra, az itt dolgozókra támaszkodhattak, akik mindenféle jó tanácsokkal látták el őket, s lelket öntöttek beléjük a nehéz, fárad napok idején. Idő közben Georg édesanyja is meghalt. Kiderült róla, hogy előrehaladott mellrákja van. A család akkor is sírt, de tudták, hogy nem lesz sajnos jobban, s a végső napokban folyamatosan látogatták, a halálos ágy mellett is ott voltak. Így elveszítették nagymamájuk is, nagypapájuk után.
Lisa nagyon jól neveli Bolerót. Már meg is ülte, szépen ügetnek, vágtáznak együtt. Most az ugrásoknál járnak, és édesanyja mindig mond valami olyat, amitől jobbak lesznek az ugrásaik. 3 hete van ugyanis az első ifjúsági versenyéig, és arra bizony az ugrásokkal is végezni kell, így minden nap 4 órás edzés. 2 délelőtt, 2 délután. Eléggé lehúzza a lány erejét, de ő vállalta ezt a megmérkőztetést, úgyhogy vállalnia kell a kockázatokat is.
Megint nyár van. A forróság mindent elönt, és a család most kelt fel nem régiben. Mindenki szorgosan készülődik a mai napra. Jul már a konyhában süti, reggelire a bundáskenyereket, amivel az egész lakást bejárja az olaj kissé büdöskés illata. Georg már nincsen idehaza, a verseny előtájékoztatójára ment, ahol megtudhatja milyen erős lesz a mezőny, és miben kell még többet gyakorolniuk a versenyig. Roger is fel van már, és éppen most szalad le az emeletről Mayával.
- Anya, dobj egy szendvicset, mert el fogok késni.- sürgeti édesanyját, aki megfordul, és kezét felemelve blúza vállába törli kissé verejtékes homlokát.
- Ott van az asztalon a kajád és egy jó nagy üveg hideg víz, de siess haza edzés után!- Kiált fia után, aki már ki is szalad a házból, és biciklijére ülve nagyban tekerni kezd nyomában kutyájával. Nagyon jó barátok lettek, és elválaszthatatlanok, ezért is lett a kosárcsapat kabalája a kutya. Lisa is leszenvedi végre magát az emeletről. Az évek során, nagy változáson ment keresztül, persze mindez előnyére vált a lánynak. Lefogyott, és érettebb lett, mint a korabéli gyerekek. Lehet éppen, azért mert ideköltöztek, és felelősség tudata van minden iránt. Ő belőle is kis oktató lett, így a fiatal gyerekeket ő szokta lovagoltatni.
- Jó reggelt anya!- köszön udvariasan, majd odamegy anyjához, és egy reggeli puszit ad az arcára.- Mikor kezdünk ma, mert gyorsan bekapok valamit, és megyek is csutakolni és nyergelni, de lehet segítenem kell apának kivinni a lovakat a legelőre.- mondja, mivel ma hétvége van, és a dolgozók mindig szabadnapot kapnak vasárnapra. Ilyenkor semmilyen oktatás nem folyik, és csak a család tartózkodik itt, na meg azok a dolgozók, akik a hátsó tónál laknak.
- Ha megjött apád, szólj neki, hogy majd az ebédje az irodában van és ma egyen, mert este nem fogom hagyni, hogy felfalja a hűtőt.- mondja a lánynak, aki gyorsan a szájába tömött egy egész szendvicset, ivott rá egy kis tejet, majd siet tovább, és lovaglócsizmáját vette fel.
- Szólok majd neki, meg segítek is, mert ha jól láttam, most vitte ki Shadowt, Bluet, és még Shad kiscsikját.- mondja, azzal ő is maga mögött hagyja a benti életet. Idő közben Jul is befejezte a reggeli elkészítését, és takarítani kezd maga után a konyhában, és a házban. Most már takarító nőjük nincsen, neki kell gondoskodni a tisztaságról.
- Jó reggelt Lisa! Csak nem segíteni jöttél?- kérdi már az istállóban Mr. Stevens.
- De igen, ja és anya üzeni, hogy az ebéded az irodában van, és hogy ma egyél.- adja át az üzenetet.
- Jajj, a folyamatos aggódása. Nem tehetek róla, hogy most mindent nekem kell intézni. Amúgy ma eladtam két csikót, ki is vittem őket, úgyhogy megint bevételt kaptunk, amit majd a versenyeztetésedre akarok szánni.- mondja édesapja Lisára mosolyogva.
- Úristen! Köszi apa!- köszöni meg a leányzó, egy kedves öleléssel apjának, majd siet a futószárakért, s már megy is Osló és Bejin boxa felé, és a két arab telivérrel hagyja el az istállót, akiket el is enged a legelőn a többi ló közé. Jelen pillanatban 21 lovuk van, majdnem mindegyikre hetente 3 lovas jut, és természetesen ebben a számba a versenylovak nincsenek benne, akik itt vannak elhelyezve, de éppenséggel másé. Ezek az emberek majdnem minden nap jönnek. Ma is be vannak jelentkezve, és már egy páran a pályán vannak kinn.
- Szia Nat! Hello Poll!- köszönti a lányokat Lisa, akik a klub versenyzői és mind a ketten nagyon nagy sikereket értek már el, és a következő verseny, már sétagalopp lesz számukra. Mázlisták, vagyis Lisa így könyvelte el a lányokat a fejében, majd siet a szerszámosba Bole nyergéért, és már megy is oda kedveséhez. A boksz ajtajára felteszi a nyerget, és azt a kis pokrócot, amit alá kell tennie, hogy fel ne sértse a durva bőr az állat bőrét.
- Szia szívem! Hogy aludtál?- kérdi az állattól kedvesen, aki egy kedveset nyerít, mivel örül a lánynak, és hogy megint itt van és foglalkozik vele. Már ő is 5 éves hölgy lett, de csikója még nem volt, egyenlőre nem is kell fedeztetni, hiszen fiatal még, és versenylónak van képezve.
- Szóval jól, értelek. Én is nagyon szépet álmodtam, te voltál benne meg, én és megnyertük azt a fránya versenyt.- újságolja a pacinak, miközben elkezdte csutakolni.
- Ma megyünk az akadálypályára. Meglátod jó lesz. Csak ma anya lehet nem fog segíteni, nyári nagytakarítást tart, de lehet, szívinfarktust kap, ha bemegy Roger meg az én szobámba.- teszi hozzá, majd gyorsan átlép a ló másik oldalára, és ott is csutakolni kezdi. Most már nem szólal meg. Ételt nem kell adnia a lónak, mivel ma reggel már megkapta a neki járó adagot. Ezek után csak nyergelnie kell, és a kantárt ráadni a gyönyörűségre. A nyereg, és a kantár is majdnem olyan színű, mint, amilye a ló szőre. Jó vásár volt, mivel még kedvezményt is kaptak. A kis pokróc a nyereg alatt pedig megy Lisa ruhájához, mivel fehér. A lány mindig fehér pólókat vesz fel lovagláshoz, barna lovaglónadrággal és lovaglócsizmával kiegészülve.
- Na akkor indulás.- vezeti ki a lovat az istállóból, majd a felszálló kőhöz. Átdobja a ló nyakán a kantárt, és egy kisebb ugrással már fenn is van a lovon. Csettint egyet, amire megindul a nagy állat.
- Jó reggelt hölgyemény, csak nem edz egy kicsit?- kérdik tőle az időközben visszafelé tartó lányok, akik mosolyognak a szép pároson.
- Hát azt is kell, ha az ember első versenyére készül.- adja válaszul a csajoknak, majd belépteti a lovát a karámba. Még jó, hogy érzékelős és megérzi, ha az ember állata oda áll, és ki is nyílik, majd be is zárul utána.
- Na leselkedjünk neki.- mondja a lónak, majd körbe az akadályokon kívül kezdi el léptetni a lovat. 10 perc séta után, 10 perc ügetés, kétpontos ülés következett, s a kisebb vágta, majd az első akadályhoz vágtatnak, és kezdődik a nagy izgalom. A pálya közepén vernek le egy lécet, ami versenyeken sajnos 4 hibapontot jelent. Nem tud mit tenni, lehet jobban előre kellett volna dőlnie, de a távolban éppen távozó Natéket látja, akik integetnek neki, és hüvelykujjukat felfelé mutatva jelzik neki, hogy nem is volt olyan rossz, mint ahogy azt ő gondolta volna.
- Kösz!- kiáltja oda nekik, majd lépteti az állatot, és idő közben Roger is haza ér, aki nővéréhez szalad a karám oldalához.
- Ügyes voltál, de majd a versenyen egyet sem lenne szabad leverni.
- Na ne mondd! Tudom, de nem dőltem annyira előre, hogy meglegyen.
- De legalább a szalagot felkötötted Bole lábára, a múltkor anya mondta, hogy elfelejtetted.
- Igen… az volt az első ugratós napom, de menny onnan, mert megyek ki.- néz le öccsére a
lány, majd a srácocska arrébb is ugrik.
- Maya?- kérdi Lisa, mikor már leugrott a lováról.
- A házban van, és szerintem eszik. Elfáradt. A srácok szórakoztak vele egy csomót.
- Akkor gyere és segíts nekem majd behozni a cuccokat. Kiviszem Bolerót a legelőre.
- Nekem okés.- mondja a kis srác, aki zsebre dugja a kezeit.
- Ügyes voltál szivem, nagyon ügyes!- ütögeti meg a lány lova nyakát, és egy puszit is ad rá, majd előre dobja a nyerget és vezetni kezdi a lovat a legelőre.
- Milyen volt apa ma reggel?- kérdi Roger, aki ma még nem is látta apját.
- Jó kedve volt, eladott két csikót, és a versenyekre akarja fordítani a pénzt.
- Komolyan? Ez tök jó, de ma azt mondta, hogy segítesz nekem lovagolni. Ne én legyek már az egyedüli, aki nem tud ebben a nyavalyás családban megülni egy lovat.- hangjában lehet érezni, hogy kicsit fel van háborodva.
- Segítek persze, de én meg nem tudok parancsolgatni a kutyámnak, hogy ezt tereld erre, vagy amazt.- mosolyog öccsére a lányka, de meg is érkeztek a legelőre. A lovak nagy része már kinn van, s az árnyékban legelésznek, vagy az itató, esetleg az etető közelében sétálgatnak.
- De kin is akarsz lovagolni?- kérdi hirtelen a lány, mert a kisfiú kedvence Káró, de ő rajta nem sokan ültek még, de ő elvileg is Roger lova, vagyis annak lesz egyszer képezve, ha rendesen vágtázik és járóiskolázik.
- Kit javasol a hölgy? Kérdi, miközben levesz a nyerget Bole hátáról a pokróckával együtt.
- Káró? Úgyis ő a kedvenced, szal ő marad.- mondja a lány, majd kivezeti Bolerót a legelőre, s leveszi róla a kantárt, majd a ló fenekére csap, hogy induljon meg, s ő erre szépen lassan arrébb lépked.
- Legyen, de a te lelkeden szárad, ha felágaskodik és leesek.- mondja a gyerekcse, mivel egyszer már történt ilyen, de sikerült megoldani a helyzetet, és akkor nem puffant a földre.
- Rendben van, na vigyük be ezeket a szerszámok közé, majd keressük meg a nyergét Kárónak, és délután már lovagolhatsz is rajta.- mondja a lány, és kettecskén sétálnak be az istálló jó hűvösébe.
- Rob
