DJ párbaj

Hát ögen. Oda is el kellett menni. Kazincbarcikán, az én kis városkámban csütörtökön megrendezték a DiákParádét, ahol tavaly mi is végigvonultunk üvöltve, táncolva, tapsolva és nevetve. Most viszont, csak este mentem ki. Akkor se sok ideig, mert anyukám 20:00-ra hazarendelt, de addig is nagyon király volt a buli. A művházban RockPárbaj, a Város háza előtt DJ párbaj zajlott. Mi inkább utóbbira voltunk kíváncsiak kedves barátnőmmel, és osztálytársammal Laurával, mivel egyik ismerősünk be is jutott a döntöbe, és ez zajlott csütörtök este. Jó volt nagyon. Táncoltunk, énekeltünk, és még egy fotós emberke is lekapott minket. Úgyhogy volt ott egy kis party time 1000-el. Meg kocsikázás... de ebbe inkább nem megyek bele... xD

Brown.

Look, what a beautiful and nice eye... xD

Ilyen is kell. Látni kell mindent. Az előtted lezajló rosszat és jót egyaránt. Nem lehet mit tenni. Mindent látunk, hallunk és érzünk. Ezek vagyunk mi. Értelmetlen fecsegésből, sírás majd mosolygás. Szerinted? Milyen szép a barna szín nemde? Jó oldalról mindent meg lehet oldani.
A karikák befigyelnek azért. Látszik, hogy majd be alszok minden percben, és körülbelül egyetlen egy szabad percem sincsen mostanában.
Hétfő: nyelvvizsga eredmény
Kedd: ságvári diákigazgató választás 11.A, délután tánc
Szerda: hajtás a suliban
Csütörtök: úszás
Péntek: tánc

Most se sokat fogok pihenni... na de majd egyszer talán nekem is kijut a jóból és alszok vagy délig... ja a hétvégét ki se írtam. Háh... mind a két napon fél 9-kor már a lovarda előtt állok és kutyázok, macskázok, lovazok. Vajon minden embernek ilyen sűrű gyerekkorának napjai? Hmm... igazán jó kérdés.

Csókolom.

Hát csókolom!

Itt van az ősz, itt van újra és csúnya, esős meg undi, mint mindig én nekem... xD
Hát újra suli, újra szenvedés, de a hétvégék jól esnek. Mellesleg visszatértem, ahogy azt lehet észre venni, kezdek lazulni... nincs akkora teher a vállamon mint, amilyen eddig volt. Dálután tánc, uszás, lovaglás... és a tanulásra alig volt időm, de szerencsére van körülöttem, egy-két segítőkész ember és csak várja az alkalma, hogy mikor tud kisegíteni. És segítenek. Ahogy az természetesen a jó barátoktól várni lehet, hiszen azért barátok, hogy kínunk bajunk megoszhassuk egymással. Ez az amiért suliba is érdemes járni. A barátok, az összenevetések, az együtt való morgás, sírás... minden ilyesmi dolog.

Szóval itt vagyok, és majd folyamatosan írok megint. A végén még elfelejt a társaság!